Jó napot, mi újság? – Prantner Gábor
Prantner Gábor ultrafutó nemrégiben 160 kilométert futott megállás nélkül éjszaka a Korinthosz elnevezésű, Szekszárdról rajtoló futóversenyen. Az emberfeletti teljesítmény a görögországi, 245 kilométer hosszú Spartathlon ultrafutóverseny előszobája volt.
Prantner Gábor 48 éves, tősgyökeres paksi sportembernek 2016-ban vált szenvedélyévé a futás. Azért kezdett el futni, hogy lefogyjon, de miután belekóstolt ebbe a sportágba, már nem volt megállás. – Amikor elérte a testsúlyom a 100 kilogrammot, úgy gondoltam, ez így nem mehet tovább. Keresni kezdtem egy megfelelő mozgásformát, és a futás mellett döntöttem, részben a mondás miatt is, miszerint ez a legolcsóbb sport, csak cipő kell hozzá. Később persze bebizonyosodott, hogy ez nem igaz – mondta Gábor. Felidézte, hogy kezdetben csak nagyon rövid távokat, három kilométereket futott. Változtatott a táplálkozása ritmusán és mennyiségén is, így az első évben elérte a célul kitűzött 80 kilogrammot. Ekkor azonban már – ahogy fogalmazott – teljesen beszippantotta a futás. – Több ismerősöm járt versenyekre, én is beneveztem egy félmaratonra. Bár nem úgy sikerült, ahogy terveztem, nagyon jól éreztem magam a verseny alatt. Amikor 42 éves lettem, úgy gondoltam, illene lefutni 42 kilométert, a maratoni távot. Ezt teljesítve döntöttem el, hogy ennél is hosszabb távokat szeretnék megtenni – mesélte Gábor. Azt is elmondta, hogy mostanra már háromszor teljesítette egyéniben az UltraBalatont. Kiemelte, hogy erre a mintegy 200 kilométeres távra felkészülni nagy munkát igényel nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. – Az ultrafutás már nem az egészség megőrzéséről szól, hiszen nagyon megterheli a szervezetet. Ott kell lenni végig agyban is, és tudni kell, hogy lesznek holtpontok. Komoly mentális felkészülést igényel, hogy ezeknek a végét ki tudjuk várni. Van, amikor öt vagy tíz kilométer a nehéz szakasz, de a Korinthoszon nálam ez a mélypont 130 kilométeren át tartott. De ebből is építkezem, tudom, hogy emberfeletti küzdelem árán is tudok sokat futni, ami a Spartathlon előtt különösen hasznos tapasztalat – húzta alá. Prantner Gábor arról is beszélt, hogy a futás a gondolkodásmódjára is kihat. Azon töpreng, hogyan oldja meg a felmerülő problémákat, és nem merül el az önsajnálatban. Éppúgy, ahogy a futás során, átlendül a mélypontokon. Ám nem tagadja, hogy volt verseny, amit feladni kényszerült, az egyik UltraBalatonon 160 kilométernél kiszállt. – Meg kell tapasztalni ezt az érzést is, és erőt meríteni belőle – mondja Gábor, hozzátéve, hogy ma már lehet, nem adná fel azt az UltraBalatont. Május óta keményen készül a görögországi Spartathlonra. A 245 kilométeres verseny az európai ultrafutások királya, a legtöbb ultrafutó célja, hogy részt vegyen rajta. Kijutni a megmérettetésre azonban nem egyszerű. – Kvalifikáció szükséges, meghatározott szintidő elérésével. Nekem tavaly az UltraBalaton jól sikerült, így beadtam a nevezésemet. Nem sorsoltak be a huszonöt magyarországi induló közé, ám a várólistán az első helyre kerültem. Májusban megüresedett egy hely, a szervezők jelezték, hogy ha szeretnék, mehetek – összegzett. Prantner Gábor ebben az évben már 4000 kilométert lefutott. Heti 120-160 kilométert tesz meg, hétvégén hosszabb távokat, 40-80 kilométert fut. Mindez munka – a paksi rendőrkapitányságon fegyveres biztonsági őr – és család mellett nem egyszerű. A családja és a barátai támogatják, mindig elkísérik a versenyekre, Görögországba is együtt utazik a csapat. – Nekem csak futni kell – mondta nevetve Gábor. A rajt szeptember 30-án Athénban lesz, harminchat óra alatt kell eljutni Spártáig. Prantner Gábor azt mondta, hogy teljesen kitölti az életét a futás, benne találja meg a kikapcsolódást, a hobbit és a nagyon aktív pihenést. – A futás mindenek felett áll – zárta a beszélgetést.
Megjelent: Paksi Hírnök, XXXII. évf. 16. szám, 2023. augusztus 25.