Jó napot, mi újság? – Deli József

Ott van vendégei nagy jelentőségű eseményein: keresztelőn, ballagáson, eljegyzésen, arany lakodalmon, halotti toron. De nagy üzletek születésének is szemtanúja. Deli József ötven éve áll a vendégek szolgálatában. Neve Pakson mára fogalommá vált.

Természetesen a Kishalász Bisztró szolgál beszélgetésünk helyszínéül. Deli József minden napját itt kezdi reggel 6-kor. Kivétel a húsvét és a karácsony. Az szent. Olyankor nem dolgoznak. És néhány kivételtől eltekintve szilveszterkor sem. Egyébként pedig nehéz elhinni, hogy a szakszemélyzet tulajdonképpen három főből áll, a szakács is, a felszolgáló is hosszú évtizedek óta ugyanaz. Józsi – mivel vendéglátóipari szakközépiskolát végzett Keszthelyen – egyik s másik szerepben is helytáll. Felszolgál, főz, üzletet vezet, anyagot szerez be, ételt szállít ki.

Két éve nyugdíjas, tölthetné jól megérdemelt pihenéssel az idejét, járhatná az országot – amit néhanapján meg is tesz –, de őt valójában a vendéglátás, egészen pontosan a vendégek éltetik. Imád emberek között lenni. Tulajdonképpen ez sarkallta a pályaválasztásban is. A bisztróban sok a helyi törzsvendég, itt – ahogy meséli – mindenről szó esik, mindent meg lehet tudni, legyen szó közéleti, üzleti vagy akár személyes dolgokról. A rendezvényteremben pedig sok-sok jelentős esemény zajlott, zajlik, céges események csakúgy, mint családi programok. – Ami a bisztróban van, az a vendéglátás, ami itt, az pedig már vendégül látás – mutat rá a különbségre, amit rögtön ki is fejt: az utóbbi esetben ő „helyettesíti” a házigazdát egy-egy jeles eseményen, őt bízzák meg azzal, hogy gondoskodjon a vendégeikről, így a felelősség még nagyobb. Büszke arra, hogy van olyan család, ahol a gyerek általános, majd középiskolai ballagását, eljegyzését és az unoka keresztelőjét is nála tartották. Ez elmondhatatlanul nagy megtiszteltetés számára. Természetesen egy sor feledhetetlen élmény is társul hozzá. Megesett, hogy lánykéréskor leblokkolt a férjjelölt, s ő súgta gyorsan a fülébe, hogy mit kell mondania. De tanúja volt olyannak is, hogy egymással öt éve nem beszélő testvérek békültek ki nála. Büszke arra, hogy Paks hírnevét öregbítheti, hiszen sokan állnak meg azért – s még az autópályáról is letérnek –, hogy egyenek sült halat, csülköt vagy éppen pacalt. Ezt – mint mondja – a környékben csak nála tudják megtenni. Tudatosan őrizték meg a hely retró hangulatát és a hagyományos magyar konyhát. A Kishalászban nincs és nem is lesz pizza meg hamburger.

Mint felidézi, 1980-ban kiskocsma volt itt, a bisztró üzletpolitikáját ő alakította ki és fejlesztette. A lapunkban elhelyezett hirdetésen kívül soha nem reklámozta, híre szájról szájra terjed. Meg-megkérdezi, ha új megrendelő, új vendég érkezik, hogy miért esett rá a választás. A válasz általában az, hogy a neve garancia a jó ételre, jó vendéglátásra. – Lokálpatrióta vagyok, örülök, hogy ezzel öregbítem Paks nevét is – jegyzi meg. Ehhez kellenek a megbízható, jó kollégák és a megfelelő családi háttér. Azért, hogy ez neki megadatik, nagyon hálás. Hozzáteszi: fontos eleme a sikernek az az elv, amit alapvetésnek tart: a vendégnek mindig igaza van. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy maximalista, tudja, hogy a minőség és a pontosság nélkülözhetetlen. Így sikerült átvészelni a nehézségeket, megfelelni a kihívásoknak. A világ, a körülmények sokat változnak – a vendéglátás, mint leszögezi, nem. A vendégek ezt vissza is igazolják: kitartottak mellette s a hely mellett ötven éve. Bár januárban 68 éves lesz, továbbra sem tervezi, hogy búcsút int a vendéglátásnak. S ebben a döntésben korántsem a pénz motiválja, hanem az, hogy hiába telt el fél évszázad, nem fáradt bele.

– Soha nem irigykedtem senkire, meg vagyok elégedve az életemmel. Én annyit kaptam a vendégektől, hogy az mindig feltöltött. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen az elmúlt ötven év alatt abból éltem, amit szeretek – összegzi.

Szabó Vanda