Ünnepi megemlékezés március 15-én Pakson
Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából tartottak városi megemlékezést a Szent István téren. Ünnepi beszédet mondott Szabó Péter polgármester.
Mint mondta, a forradalmárok örök érvényű tetteinek felidézése mellett feltehetjük a kérdést: akartak-e 1848 márciusának hősei forradalmárok lenni? – Hiszem, hogy egyikőjük sem készült hosszú éveken át arra, hogy forradalmárrá válik. Egyszerűen meghozta számukra az idő és a pillanat a döntést. „Rabok legyünk vagy szabadok?” Szól a pillanat alatt eldöntendő kérdés. Igen, ők a márciusi ifjak talán néhány pillanat alatt megértették, hogy most rajtuk a sor. Hogy a gondviselés azt az örök érvényű küldetést szabta rájuk, hogy bátor tetteikkel szabadságot, reményt, önbecsülést adjanak a magyar nemzetnek. Mert ez életük legnagyobb küldetése, legmélyebb értelme – mondta Szabó Péter.
Majd így folytatta: Úgy, ahogy mi, ma élők is egyre erősebb és súlyosabb feladatokat kapunk ezekben a gazdaságilag, morálisan és a békénk sérthetetlenségét fenyegető nehéz időkben. – Az összefogás, felelősségteljes gondolkodás, törődés, egymásra való odafigyelés, vagyis a közös emberi értékeink megőrzésének történelmi feladatát. Azt, amit mi, paksiak az elmúlt négy évben közösen tettünk meg. Nem készültünk rá, nem akartuk, de megkaptuk a járvány, a háború és a velük járó gazdasági kihívások nehéz feladatát. De büszkén mondhatom: helyt álltunk benne. Közösen, összefogva, egymásra odafigyelve, fáradhatatlanul küzdöttünk egymásért, egészségünkért, biztonságos emberi életünk visszaszerzéséért. Tettük mindezt egyénileg családjainkban, intézményeinkben és az önkormányzat számos intézkedése által is. S ma már látszik, hogy közös erőfeszítéseink meghozták gyümölcseiket, hiszen városunk bátran, stabil alapokon állva tekinthet a közeli jövő örömteli kihívásai elé – összegzett.
Beszélt arról, hogy 176 éve a hazánk reménytelenségben, kifosztottságban, sötét bánatban szenvedett, hiszen a Habsburgok árnyékában voltunk, akik elvették tőlünk a fejlődés, az anyanyelvhasználat, a nemzeti szuverenitás, az önrendelkezés és szabadság lehetőségét. – De jött néhány fiatal, akik azt mondták, elég volt a láncokból. Akik reményt, bátorságot, szárnyakat adtak nemzetünknek. Az ő lelkületük mindig remény lehet mindannyiunknak. Hiszen a mai ünnep pont arra tanít meg, hogy nincsenek vesztes helyzetek. Mindig, mindenből van kiút, és lesz megújulás. Hogy az élet mindig legyőzi azt, ami most még ellene van – mondta a polgármester, kiemelve, hiszi, hogy így lesz a mostani küzdelmeinkkel és megpróbáltatásainkkal is.
– Kívánom, hogy a mai embert próbáló időkben is értsük és éljük 1848. március 15-e üzenetét. Tegyen minket ma is büszkévé, bölccsé. Adjon tiszta értékrendet, bátorságot, összetartozást és jövőt. És éljük meg felelős döntéseinkben, cselekedeteinkben családjaink, hazánk és településünk javára a forradalmárok immár örökre tiszta és fiatal lelkületét – zárta beszédét a polgármester.
A beszédet követően Márciusi krónika címmel ünnepi emlékműsort adtak a Paksi Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákjai. Felkészítőik Dudásné Szentimrey-Vén Krisztina, Makó Irén, Sárosi Mária, Kalmár Nóra, Fodor Gabriella voltak. Az ünnepségen közreműködött a Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola Paksi Ifjúsági Fúvószenekara. Az ünnepség koszorúzással zárult Jámbor Pál szobránál.
A március 15-i városi ünnepi program 17 órakor a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott. Az ünnepi estről ide kattintva olvashatnak összefoglalót.