Jó napot, mi újság? – Juhász István
Szirénaszóval és szűnni nem akaró tapssal búcsúztatták munkatársai Juhász István alezredest utolsó munkanapján, ami éppen egybeesett hatvanadik születésnapjával. Harminchét évet töltött a haza szolgálatában határőrként, rendőrként, ebből több mint harminchármat a Paksi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán.
Felemás érzésekkel telt, de mindenképpen megható volt Juhász István paksi kapitányságon töltött utolsó munkanapja. Napra pontosan 33 év 11 hónapot dolgozott a paksi kapitányságon, ahova hadnagyként került, és alezredesként távozott. Időközben kicserélődött a csapat, és rendkívül sokat változtak a külső körülmények. A légkör családias volt, a hangulat jó, a fiatal kollégákkal is könnyen megtalálta a közös hangot, de utóbb már kevésbé érezte magát komfortosan, hiszen a bűnelkövetés és a vizsgálat módszerei is változtak. – Én még a régi iskolát képviseltem – indokolja. Eleinte a betörés volt a leggyakoribb, ma az internetes csalás, akkoriban a helyszíni adatgyűjtés az ő feladatuk volt, ma a technikai alosztályé, a kihallgatást személyesen végezték, napjainkban főként online. A laikusok szerinte a vizsgálókat is nyomozónak nevezik, de – mint mondja – utóbbiak kapják azokat az ügyeket, ahol ismeretlen a tettes, a vizsgálók munkája pedig akkor kezdődik, ha van feltételezett elkövető. Az ügyészség részére kell a bizonyítási eszközöket felsorakoztatni úgy, hogy vádképes legyen. A döntés nem a rendőr dolga, hanem az ügyészségé, bíróságé, ami számára megnyugvást jelent. Természetesen kudarcként élte meg, ha meg volt győződve, hogy ki az elkövető, de bizonyítani nem lehetett. De voltak sikerek is. Konkrét ügyekről az elvárt titoktartásra tekintettel nem beszélhet, de példaként említi egy idős néni esetét, akinek pár ezer forintját és halott férje jegygyűrűjét lopták el. Szívet melengető érzés volt, amikor majd’ két évvel később kézre került a tolvaj, sőt a gyűrű is megkerült, és visszaadhatták. – Ennyi éven át akkor érezheti magát valaki jól ugyanazon a helyen, ha szereti a munkáját és mindig talál benne pozitívumot – reagál a derűjét, pozitív hozzáállását firtató kérdésre.
Hivatalosan nyugállomány előtti rendelkezési állományba vonul, azaz a rendőrigazolvány még ott lapul a zsebében. Az igazolvány, ami arról tanúskodik, hogy – ha kisebb kitérőkkel is –, de megvalósította gyerekkori álmát. Első alkalommal ez azért nem sikerült, mert ragaszkodott a vidéki léthez, és nem akart Budapestre költözni, amit feltételként szabtak, amikor jelentkezett a rendőrséghez. Így a Gyönkön szerzett érettségivel a zsebében a Szekszárdi Húsipari Vállalathoz ment dolgozni. Ám levelet kapott, amiben adategyeztetésre hívták a hadkiegészítő parancsnokságra, ahol addig agitálták, míg jelentkezett a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőrképzésére. Itt a hivatásos katonai mellé üzemmérnöki diplomát is szerzett, később pedig elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát is. Nem törődve azzal, hogy ez akkor jelentős visszalépés volt, a Pécsi Határrendészetet maga mögött hagyva 1990. március 1-jén kezdte meg a munkát a Paksi Rendőrkapitányságon, ahol igyekezett mindig törvényesen, a legjobb tudása szerint végezni a munkáját. Többedmagával alapítója, 2002 óta elnöke a Nemzetközi Rendőrszövetség (IPA) paksi szekciójának, ami sok szép élményt, barátságokat adott neki.
Feleségével, Zsókával, aki a DC Dunakom Zrt. parkfenntartási részlegét vezeti, 28 éve alkotnak egy párt. Kettejüknek öt lányuk és – mint gyors ellenőrző számolás után mondja – hat unokájuk van. Legközelebb a három és fél éves Nina Bella él hozzájuk, így ő a leggyakoribb vendég a nagyszülőknél. – Megmondtam a szüleinek, hogy minden csibészségre megtanítom, amit egy kislánynak tudni kell – fogalmaz mosolyogva. A többiekkel is jó a kapcsolat, bár a távolság miatt az internetet is segítségül kell hívniuk néha a kommunikációhoz, akad ugyanis, aki külföldön él. István tudatosan készül az aktív nyugdíjas évekre, munkát is tervez vállalni, de előbb befejezi a szülői ház felújítását. Nem mintha elköltöznének Paksról, mert szeretnek itt élni, de kicsit nagyobb térre vágyik, ezt szeretné megteremteni.
Megjelent a Paksi Hírnök 2024. február 23-i számában.