Testvérvárosok, partnertelepülések – Visk

Paks testvérvárosait mutatjuk be ebben a sorozatban – ezúttal a Felső-Tisza-vidéki Viskről lesz szó.

Száz óra

Visk Kárpátalján van, Ukrajnában, nagyjából ötszáz kilométerre Pakstól – aki gyalog indulna, száz óra alatt odaérne. A valóságban viszont nem is lehetnénk messzebb egymástól: nálunk béke, ott háború közelsége; Pakson stabilitás, ott napról napra új kihívás. És ez nem most kezdődött: árvíz, felújításra szoruló templom, magyar óvoda hiánya – Visk sokszor újrakezdett. Éppen ebből a kitartásból és a segítség iránti nyitottságból született a kapcsolat Pakssal, amely azóta is többről szól, mint hivatalos testvérvárosi együttműködésről.
Visk – Károly Róbert idejében az öt koronaváros egyike volt – a mai Ukrajna és Kárpátalja olyan települése, melyről több forrás azt állítja, hogy székely gyökerekkel rendelkezik, egykor székely határőrség működött itt, továbbá a hozzájuk került szászok lakták. Ezt a tartást ma is hordozzák a viskiek. A híres viskiek közül meg kell említeni Jenei Károlyt, Visk paksi Pro Urbe díjas lelkészét, valamint Pál István „Szalonnát”, a Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló népzenészt és prímást, aki rendszeres fellépője a Gastroblues fesztiválnak.

A kapcsolat két kezdete

Szokásunk szerint most is Mezősi Árpádot, Paks nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnokát kérdeztük a kezdetekről.
– A paksi úttörők már a nyolcvanas években jártak külföldön: voltunk Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban, Mongóliában, az NDK-ban és a Szovjetunióban. Testvérmegyéink voltak, Karl Marx Stadt és Tambov, szóval bárhova mehettünk a világban, csak a magyar lakta szomszédos országokba nem. Minket kiengedtek volna, de ott nem fogadhattak. Egyszer a Tolna megyei úttörők mégis szerveztek utat Felvidékre, a tamási úttörőelnök találta ki, aki Felvidékről kitelepített szülők gyereke volt, de abból nemzetközi botrány lett. Aztán, ugye, ’90 után már szabad lett kapcsolatokat kialakítani – indította a témát Mezősi Árpád általánosabb vizekről, majd közelebbi vizekre evezett:
– Viskkel 1995-ben kezdődött a kapcsolat, a református egyház, Kőváry László tiszteletes úr kezdeményezte. Nem sokkal később jött az árvíz, a Tisza 1998-ban kiöntött, későbbi látogatáson láttam, milyen ez. És akkor beszéltem Kőváry Lászlóval, hogy hozzuk el a viski gyerekeket is nyári táborba. A paksi úttörőkkel megrendeztük a határok nélküli tábort, ott együtt táborozott Galánta, Visk, Kézdivásárhely, meg a paksiak. Természetesen bevontuk az iskolásokat minden programba; a Kisokos Kisdobosra, a Regélőre, a Ki mit tud?-ra jöttek a viskiek, és aztán elindult a diákcsere a Deák Ferenc Iskolával. Szóval volt élő kapcsolat a ’90-es évek közepe óta, csak 2014-ig szerződés nélkül – tette hozzá Mezősi Árpád.

Árvíz, templom, óvoda, tűzoltóság

A kapcsolat eleinte segítő akciókban formálódott: árvízi támogatás, adomány a templom felújításához, az óvoda építéséhez, a tűzoltóság felszereléséhez. Később mindez kölcsönössé vált. Most ugyan kevesebb a rendezvény, ritkábban mennek a paksiak – érthető módon.
– 2019 óta nem járt Visken paksi hivatalos küldöttség, bár paksiak mentek közben, vittünk segélyt, több mindent. Azt mondták, abból fél évig el tudták látni az Ukrajna keleti részéből érkező menekülteket – idézte fel Me­zősi Árpád arra a kérdésre, nem erősebb-e a paksi segítség oldala.
A viskiek a Gastroblues fesztiválon is jelen vannak: a vasárnapi jótékonysági főzőverseny kóstolójegyeinek bevétele a viski magyar óvoda és a református templom javára megy.
– A templom nagyon szép Árpád-kori műemlék, vétek lenne veszni hagyni. Bár Kárpátalján van, attól még a mi kulturális értékünk is. Bemegy az ember, megfogja a templom hangulata, segíteni kell, hogy megmaradjon – mondta Mezősi Árpád arról, hogy a vallási és kulturális identitásmegőrzés nagyon fontos egy határon túli magyar közösség életében.

Középkori templom, mofetta, várrom, folyók, hidak

A festettkazettás, kívül-belül megcsodálni érdemes Árpád-kori templomon kívül is van látnivaló Visken. (A viski református templom kertjében egyébként huszonkettő nyitvatermő növény található meg, ez Kárpátalja egyik legnagyobb ilyen kertje.)
A paksi delegáció a legutóbbi látogatásán ellátogatott Sajánba is, a hegyek közt fekvő mofetta típusú gyógyfürdőhelyre, ahol nagy fejlődést tapasztaltak.
A település feletti Várhegyen a középkori vár romjai állnak, a 13. században épült a sóút őrzésére. A romokon kívül a körpanoráma miatt is megéri felkapaszkodni ide. Most azonban a turistáskodást háttérbe szorítja a háborús helyzet – a védekezés állásait a paksi látogatók is látták.
A helyzet nehezíti, de nem teszi lehetetlenné a kapcsolattartást. Paks szeretné újra élénkíteni testvérvárosi együttműködését.

– A polgármester nem magyar, de beszél magyarul, és jobban ismeri a magyar történelmet, mint sokan közülünk – említette Mezősi Árpád. – Partnerünk a teljes önkormányzat. A magyar óvoda működik, szép. Az iskolában kevés a gyerek, az osztályok fele-kétharmada külföldön van, a szülőkkel együtt, online tanulnak. Szeretnénk újra hívni a viski gyerekeket nyári táborba. A Viskre gyakran látogató Kölcsey Ferenc nevét viselő iskolában elültettünk egy tölgyfát a két város barátságának jelképéül – mesélt még egy lényeges dolgot Viskről Mezősi Árpád, nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok. A tölgy ott nő Visken, a kapcsolat pedig várja a következő fejezetét.

[jé]/emma