Pakson találtak otthonra
Itt adott minden, ami számomra fontos, nekem már Paks az otthonom – mondja Gévay Zsolt, a Paksi FC másodedzője. A futball hozta Paksra, de ma már nemcsak a hivatása köti ide, hanem a családja is. Az életét a foci irányítja, de ez a profilét velejárója. Ha tehetné, sem csinálna semmit másként, mert sokat fektetett a sportba, de sokat is kapott általa.
Gévay Zsolt Adonyban nőtt fel, azt, hogy futballista akart lenni, édesapja és nagyapja hatásának tulajdonítja. – Apu játszott a helyi csapatban, rendszeresen elkísértem. A nagypapám is elvitt mindig, és a meccs után, amikor mentek a „harmadik félidőre”, én mindig ott maradtam a pályán, minden alkalmat kihasználtam, hogy játszhassak – árulja el.
Elhivatott volt, sőt talán konok is, hogy a célját elérje.
Negyedik osztályban felvételt nyert a Gázszer FC gárdonyi labdarúgó kollégiumába, ahova az általános iskola befejezéséig járt. Székesfehérváron, a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolában érettségizett, majd félévet Rio de Janeiróban játszott. 2009-ben igazolt a Paksi FC-hez, amelynek négy éve már nem játékosa, hanem másodedzője. A korát illetően akár játszhatna is, hiszen – mint megállapítjuk – Böde Dani például idősebb nála, de az élsport „gyilkolja” a testet, s ez Zsoltinál sincs másképp. A kulisszák mögé nem mindenki lát be, de a profi sportolói lét kemény munkával jár, sok esetben már kisgyermekkortól sok lemondást követel, nagy a teljesítménykényszer, és az ember életét hozzá kell igazítani. – A foci irányította az életemet, de én ma is ezt választanám, mert rengeteget adott nekem – mondja. Azt is elárulja, hogy nem tartja magát vándormadárnak, nem vágyik mindig újra, másra, egyebek mellett ez az oka, hogy két kisebb kitérőtől eltekintve majd’ két évtizede a Paksi FC csapatát erősíti. A klubnál remekül érezte és érzi magát. Aktív időszakában jól ment a játék, megbecsülték, nem volt oka arra, hogy más után nézzen. Biztatták, támogatták akkor is, amikor elhatározta, hogy edző lesz, a körülötte lévők is úgy ítélték meg, hogy erre ő alkalmas. – Először furcsa volt, hogy a korábbi csapattársaimmal dolgozom, de előnynek fogom fel. Ismerjük egymást, azt gondolom, sikerült kivívni a tiszteletet, elfogadnak – fogalmaz. A munkájában igyekszik önazonos maradni: őszinte, nem hátrál meg, ha esetleg konfrontálódni kell, és tisztában van azzal, hogy még sokat kell fejlődnie, tanulnia. Ezt egyébként szervezett keretek között is megteszi, ősszel fog majd vizsgázni. Ezzel a képesítéssel már vezetőedző is lehet az NB II.-ben, az NB I.-hez viszont pro licence kell, amit szintén szeretne majd megszerezni. – A közép-, hosszú távú célom, hogy egyszer majd vezetőedző legyek. Azt nagy valószínűséggel nem tudom irányítani, hogy hol. Ez a hivatás nem arról szól, hogy feltétlenül ott dolgozik az ember, ahol szeretne. Sokat kell még tanulni, hogy egy csapatot tudjak vezetni. A PFC-nél ehhez minden feltétel adott. A vezetőség azt az elvet követi, hogy nem vált gyakorta edzőt. Persze ehhez eredmények is kellenek – összegzi, hozzátéve, jó helyen van, jól érzi magát. És ez nemcsak a hivatásra igaz.
– Már Paksot gondolom otthonomnak, ha itt élhetném le az életemet, elégedett lennék
– fogalmaz. Hogy mit adott neki ez a város? Elsősorban családot. Felesége, Evelin paksi. Nagylányuk Emily már második osztályos, Elisabet pedig, akit 2021-ben a mikulás hozott, a Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodájába jár. Óriási pozitívum szerinte, hogy a gyerekek számára minden lehetőség adott Pakson. Sok a játszótér, rendezettek, ők például az összeset végigjárták és szeretik. De például sport terén is válogatni lehet: náluk az úszásra, twirlingre, lovaglásra esett a választás. Zsolti viszont szívesen horgászik, és igazolt játékos Madocsán, de csak egyszer lépett pályára. Több egyszerűen nem fér bele, hiszen majd’ minden hétvégén úton van, és amikor a felnőttcsapattal nem utaznak, a családdal szereti tölteni az időt.
A céljaira, terveire vonatkozó kérdésre azt mondja, elégedett, mindene megvan. Ezt, mivel semmit nem kapott ajándékba, tudja értékelni. A legfontosabb számára az őszinteség; az, hogy maradjon mindig önmaga, tudjon mindig tükörbe nézni. – A feleségem is ilyen beállítottságú, és a gyerekeinket is igyekszünk erre nevelni – összegzi.