Jó napot, mi újság? – Ledneczkiné dr. Fritz Katalin

– A jog eszközével tudtam fellépni az ártatlanok védelmében azok ellen, akik vétkeztek – így fogalmazza meg ügyészi pályájának lényegét Ledneczkiné dr. Fritz Katalin. Bár már nyugdíjas, de a pihenés éveiben is tevékeny: az országgyűlési választások idején bizottsági elnöki tisztséget vállalt, és rendszeresen tart népfőiskolai előadásokat.

Ledneczkiné dr. Fritz Katalin tősgyökeres paksi családból származik. A Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetem jogi karán volt hallgató. – A szüleim fizikai munkások, és nagyon örültek, hogy a húgommal együtt továbbtanultunk. Dr. Tormáné dr. Riba Ibolya, aki egy évvel előttem érettségizett a gimnáziumban, felvételt nyert a jogi egyetemre, ami motivált engem. Gálosi János tanár úr sokat segített nekem irodalomból, történelemből. A szüleim pedig folyamatosan támogattak. Másodévesként a Tolna megyei tanács ösztöndíjasa lettem, ami a családomnak is segítséget jelentett, és megismerhettem a jogot a gyakorlatban is. Ekkor már tudtam, hogy bíró vagy ügyvéd nem leszek. Családot szerettem volna, akiknek élhetek, de ehhez megfelelő területet kell választanom – idézte fel Ledneczkiné dr. Fritz Katalin.

A családalapítás nem váratott magára sokáig, harmadéves volt, amikor összeházasodtak párjával, Ledneczki Györggyel. Katalin 1978 januárjában államvizsgázott, majd a Tolna megyei Tanács Paksi Járási Hivatala mezőgazdasági osztályán kezdett dolgozni. Májusban megszületett első gyermekük, Renáta, majd később jött Orsolya. – Renáta születése után fél évvel visszamentem dolgozni. Friss diplomásként a munkatapasztalat-szerzés, a szakmai képzés iránti igényem és a megélhetésünk érdekében hoztam meg ezt a döntést. Az igazgatási osztályon dolgoztam szabálysértési előadóként. Miután Paks városi rangot kapott, 1979. január 1-jével a városi tanácsnál folytattam tovább ezt a munkát. A férjemet keresték meg azzal, nincs-e kedvem átmenni a rendőrségre. 1981-től kezdtem a Paksi Rendőrkapitányságon. Hadnagyi rendfokozattal az igazgatásrendészetre kerültem szabálysértési előadónak. Tizenegy év után leszereltem a Paksi Rendőrkapitányságról – akkor igazgatásrendészeti osztályvezető voltam –, századosi rendfokozatban mentem Dunaújvárosba az ügyészségre, ahol ügyész lettem.

Ez minőségi váltást jelentett. Addig is a bűnt üldöztem, csak más formában.

Ráadásul előnyt jelentett, hogy Dunaújvárosban senki nem ismert, míg Pakson többször emlegették egy-egy ügy kapcsán, hogy „megint a Fritz Katihoz kerültem” – mondta Katalin, aki arról is beszélt, hogy az ügyészségen vaskosabb ügyek vártak rá, garázdaság és vagyon elleni bűncselekmények. Hozzátette, hogy Pakson mindenki összefutott, ha erőszakos bűncselekmény történt, míg Dunaújvárosban ezek mindennaposak voltak. – Jó érzés volt megtalálni és felelősségre vonni az elkövetőt, hogy megkapja méltó büntetését akár lopásért, vagy ittas vezetésért, vagy kiskorú veszélyeztetéséért. A jog eszközével tudtam fellépni az ártatlanok védelmében azok ellen, akik vétkeztek, húzta alá.

A gyermekeik más pályát választottak, Renáta pedagógus, Orsolya pedig közgazdász lett. Távol élnek Pakstól, de ezt áthidalva Katalin sokat vigyázott a ma már húsz- és tizenhat éves unokáira, most pedig a legkisebbre, a négyéves Jankára. Az idő sem akadály, hiszen Katalin már nyugdíjas. – Kezdetben furcsa volt a nyugdíjas lét, a sok szabadidő, de aztán megkeresett Gazdag Ferenc, a pusztahencsei népfőiskola vezetője, és a férjemmel már nemcsak hallgatóként járunk ebbe az összetartó közösségbe, hanem előadásokat is tartok, főként történelmi témákban. Beszéltem már Hunyadi Mátyás szerelmeiről, a tiszazugi méregkeverő asszonyokról és a Füredi Anna-bálról – mesélte. Az áprilisi országgyűlési választásokon is szerepet vállalt Ledneczkiné dr. Fritz Katalin:

A Tolna 03 országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság elnökének választották.

– A feladat kizökkentett a nyugdíjas életből. Furcsa volt készenlétben állni, két-három naponta elbírálni a kifogásokat, döntéseket hozni, nyilatkozni a sajtónak. Törvényességi felügyeletet láttunk el, megállapítottuk a választás eredményét, és várhatóan én adom majd át a megbízólevelet az országgyűlési képviselőnek – összegzett, kiemelve, hogy nagyon szerette ezt a munkát.

A hétköznapokban megszokott és kedvelt tevékenységeiről is beszélt. A Demeter Egyesület tagjaként sokat túrázik, megesik, hogy 15-20 kilométert tesz meg. Hetente kétszer asszonytornára jár, a férjével pedig moziba, színházba látogatnak. Nem hagyja ki a Paksi Városi Múzeum Helytörténeti esték előadás sorozatát és az Okuláré Projekt előadásokat a Csengey Dénes Kulturális Központban. – Igyekszem minden pillanatot hasznosan megélni, hiszen csak egy életünk van, és abból kell kihoznunk a lehető legtöbbet – húzta alá.

Megjelent a Paksi Hírnök 2026. április 24-i számában.