Városi megemlékezés a magyar kultúra napján

A városi magyar kultúra napi estet a megszokott formában nem lehetett megtartani a koronavírus-járvány miatt, ezért a programot rögzítette a TelePaks Médiacentrum a Csengey Dénes Kulturális Központban, és ma (01.22.) este vetítette televíziós csatornáján, illetve a Facebook-oldalán (TelePaks–Paksi Hírnök), valamint felkerült YouTube-csatornájára. A kulturális műsor előtt Szabó Péter, Paks polgármestere mondott ünnepi beszédet:

– Ezen a mai ünnepen feltehetjük a kérdést, hogy mit jelent valójában a kultúra? S miközben megpróbáljuk megfogalmazni, rájöhetünk, hogy emberi fogalmaink szerint szinte mindent. Mindent, ami érték, ami kifejezi emberi gazdagságunkat, méltóságunkat, életünket, a világhoz, önmagunkhoz, a másik emberhez fűződő viszonyunkat. Mindazt, ahogy megéljük és megtapasztaljuk emberi világunkat. Ahogyan kifejezzük érzéseinket, vágyainkat, megélt örömeinket, veszteségeinket, konfliktusainkat, jövőbe vetett reményünket. Ezért a kultúra az ember leggazdagabb kifejezőeszköze. A nyelv, a zene, a tánc, a dráma, a képzőművészetek és a kultúra megannyi más arca által.

Mert a kultúra mindig személytől személyig hatol. Ezért a magyar kultúra attól lesz személyesen a miénk, hogy benne van őseink nyelve, gazdagsága, veszteségei, kudarcai, életük gyarapodása, mindaz, ahogy megélték és kifejezték örömeiket, bánatukat, ünnepeiket, emberi közösségeiket, vagy éppen magányukat. A kultúránk az, ahogy mi magyarként felfogjuk és megéljük emberi létünk minden rezzenését. Így csak mi éljük az életet a világon, egyetlen más nép vagy nemzet sem. Ez az, amire büszkék lehetünk, mert megtartott, különlegessé és számtalanszor elismertté tett bennünket a világ előtt nyelvünk, művészetünk, zenénk által.

De a kultúra személyessége abban is áll, hogy mindig párbeszédet indít. Nem csak az alkotó vesz benne részt, hanem az is, aki befogadja az alkotást. Ezért az értékes kultúra mindig erőforrás, feltöltődés, nemesedés, az élet megértése, újraértelmezése, a jövő felé vezető utunk eszköze. S hogy erre az erőforrásra mekkora szükségünk van, arra leginkább a vírushelyzet világít rá. Hiszen annyi mindenről le tudtunk mondani könnyű szívvel vagy kisebb áldozatokkal. De a kultúra megélése, feltöltő, lelket emelő élménye semmivel sem pótolható. Láttuk az elmúlt hónapokban, hogy mennyi módon próbáltuk mi is, itt Pakson, alternatív módokon megélni, átadni a kultúra számos hiányzó arcát, hogy élményt, töltekezést, vidámságot, felszabadító élményeket csempésszünk a nehéz hétköznapokba.

Ezért is jó és büszkeséggel eltöltő, hogy olyan városban élhetünk, ahol gazdag a kulturális élet. Hiszen városunk mindig is hozzájárult és ma is hozzájárul a magyar kultúra magas szintű őrzéséhez, gyarapításához. Örömmel tölt el, hogy kulturális életünk nagyon sokszínű. Hiszen az oktatás, a tánc, a zene, a képzőművészetek, a helyi népi hagyományőrzés gazdag tárháza, mind erről tanúskodik.

Mindez jó alapot ad ahhoz, hogy kultúránkat ne csak őrizzük, hanem kulturális tevékenységünket folyamatosan fejlesszük. Mert minket is motivál az alkotás, a tevékenység és az önmagunkon folyamatosan túllépni akarás vágya. Ezért az elkövetkezendő néhány évben támogatni fogjuk oktatási intézményeink megújulását, a Csengey Dénes Művelődési Központ folyamatos fejlesztését. Továbbra sem fogunk megfeledkezni a városunkban működő kulturális közösségekről, akik mindennapi tevékenységükkel értéket őriznek és teremtenek, hogy többé tegyék emberségükben gyermekeinket, a szülőket, a nagyszülőket. Akik munkájukkal öregbítik Paks hírnevét itthon és a nagyvilágban.

Kodály Zoltán írta, hogy „az az igazság, hogy a földműves nép közt fennmaradt dalok java valamikor az egész magyarság tulajdona volt… ez az a közösség, ahol egy érzésben találkozhat az egyszerű pásztor a nemzet bármely nagyjával, ahol mind a kettő csak ember, és annyit ér, amennyire ember.” Ezért legyünk büszkék mindarra, ami magyar, ami csak a miénk. És arra is, ami paksi, mert ha talán nem is gondolunk rá, de minden helyi értékünkkel az egyetemes magyar kultúrát is őrizzük és gazdagítjuk.

Az ünnepi műsorban Feil Gréta, Pákolitz István Nem múlik el a szerelem című versét mondta el. A folytatásban a Paksi Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanára, Kovácsné Péger Györgyi, valamint Gróf Elmira, Kollár Barka, Kosaras Boglárka, Molnár Zsófia, Nágl Bernadett, Németh Natália, Rauth Csaba, Tóth László, Ulbert Csombor és Weisz Veronika diákok irodalmi műsort adtak A kultúra mindenkié címmel. A felkészítő tanár Fodor Gabriella. A magyar kortárs könnyűzene kimagasló csapatából, a 30Y együttesből Beck Zoltán (ének, gitár) és Sárközy Zoltán (zongora) Kettő című szerzői estje következett, amelyben kortárs írók és zeneszerzők művei is helyet kaptak a magyar kultúra napja alkalmából.