Mozaik

Májusi esőben érkezem Csámpára. Hideg is van, a szél is fúj. Vendéglátóm, Feil József jelenik meg a bejárati ajtó előtt, betessékel. Én leülnék az ebédlőasztal mellé, de ő a ház ősszel berendezett „vadász” szobájába hív, hellyel kínál. A falon a házigazda vadászatainak emlékei, megsimogatom a gondosan kezelt és kikészített állati bőröket. Látja rajtam, hogy elérzékenyülök, s őszintén mondja: ahogy öregszik, ő is egyre jobban sajnálja a zsákmányait. A feszengésemet az oldja fel, hogy érzékelem, ebben a szobában – a hatalmas asztal körül – minden bizonnyal nagy élet folyik. És valóban, minden vasárnap ő főz a népes családnak. Ez az ember tele van egészséges életösztönnel, csodálva nézem, ahogy mosolygó szemekkel mesél. A gyermekkorával kezdi…